Milyen nehézségeket okoz a drónok észlelése radarrendszerekben?

Mindenki tudja, hogy a radarrendszerekkel nehéz azonosítani a kis drónokat és a föld közelében repülő drónokat. Tehát milyen nehézségek merülnek fel a drónok észlelésében?

1. Miniatürizálás és elrejtés: Sok drónnak kicsi a térfogata, ami kis radarszórt területet eredményez, és alacsony magasságban repül, tovább csökkentve a radar általi észlelés valószínűségét. A cél észleléséhez a radarnak látótávolságban kell maradnia a drónnal. Ez különösen városi környezetben jelent problémát, mivel a drónok csak néhány másodpercre jelennek meg az érzékelő látóterében, mielőtt ismét eltűnnének.

2. Manőverezés és lebegés: A pilóta nélküli légi járművek gyors manőverezést végezhetnek, és bármikor megváltoztathatják repülési irányukat és sebességüket, ami nehézségeket okoz a radar észlelésében. Egyes repülési módok – különösen a lebegés és a függőleges mozgás – esetében nehezebb lehet a drónok észlelése az automatikus nyomkövető algoritmusokat használó észlelőrendszerek számára.

3. Komplex háttérzaj: Amikor a radar drónokat észlel, meg kell különböztetni a drón visszhangját a komplex háttérzajtól. Például a drónok bonyolult környezetben, például városokban, hegyvidéki területeken vagy óceánokban repülhetnek, ahol nagyszámú radar-interferenciaforrás található, beleértve a kommunikációs antennákat, kétirányú rádiókat, telemetriai rendszereket, sőt vezetékeket és LED-lámpákat is.

4. A lopakodó technológia alkalmazása: A drónok különféle lopakodó technológiákat, például radar elnyelő anyagokat, lopakodó bevonatokat, nem fémes anyagokat és kompozit anyagokat használhatnak a radarhullámok visszaverődésének csökkentésére, így a drónok radaron lévő visszaverődési területe kisebb és nehezen észlelhető. Speciális kialakítások és konstrukciók, például lejtős felületek is használhatók a radarhullámok szórására, ahelyett, hogy visszavernék őket a radarra, ami csökkentheti annak valószínűségét, hogy a radar észlelje. Optimalizálja a motor kialakítását, és használjon hősugárzást sugárzó bevonatokat az infravörös érzékelő rendszerek, például a hőleképező radarok észlelési hatékonyságának csökkentése érdekében.

A fenti lopakodó technológiák külön-külön vagy kombinálva is használhatók a drónészlelés kockázatának minimalizálása érdekében. Meg kell azonban jegyezni, hogy ezek a lopakodó technológiák nem tudják teljesen megakadályozni a drónok észlelését, inkább csökkentik az észlelés valószínűségét és hatékonyságát.

5. Több célpont követése: A modern csatatéri környezetben nagyon lehetséges, hogy egyszerre több drón is legyen. A radarnak képesnek kell lennie az összes célpont követésére és megkülönböztetésére, ami magas követelményeket támaszt a radarrendszerek teljesítményével szemben. Annak érdekében, hogy hatékony legyen, a drónellenes rendszer észlelési rendszerének alacsonynak kell lennie a hamis pozitív és hamis negatív értékek arányával. Ezt nehéz elérni.

A C-UAS érzékelőelemnek elég érzékenynek kell lennie ahhoz, hogy minden drónt észleljen a felhasználási területen, de egy túl érzékeny rendszer nagyszámú téves riasztást generálhat, ami a rendszer használhatatlanná válását eredményezheti. A drónellenes rendszerek teszteredményei szerint a valódi célpontok összetett környezetben történő megkülönböztetése „jelentős mennyiségű munkaerőt” igényel.

6. Költség- és erőforrás-korlátozások: Bár vannak olyan fejlett radartechnológiák, amelyek javíthatják a drónok észlelésének hatékonyságát, ezek a technológiák gyakran drágák, és nagy mennyiségű számítási erőforrást igényelnek, ami nem kedvez a nagyszabású telepítésnek. Viszonylagosan elmondható, hogy a drónok költsége és küszöbértéke alacsonyabb, és széles körben használhatók, ami nagy kihívás elé állítja a radartechnológiát.

Ezenkívül a radarrendszereknek más technológiákat is kombinálniuk kell, mint például az elektrooptikai, infravörös, rádiófrekvenciás stb., hogy javítsák a drónok észlelésének pontosságát és megbízhatóságát.